Özvegység

Kategória: Napi dolgok  * 

Írta: W2

Közeleg a halottak napja. A temetőkben, mint a mezők fekete madárcsapatai, sokasodnak a sírok közt a fekete ruhás, őszbecsavarodott fejű látogatók; az özvegyek. Jóval több asszony, mint férfi. A fiatalok rendszerint csak a hivatalos ünnepnapon tisztelegnek elődeik emlékének. Az özvegyek gyakrabban kijárnak. Most is dolgozgatnak, rendbe hozzák az emléknapra a sír környékét.

Elnézem őket, és eszembe jut Szendrey Júlia, Petőfi özvegye. Milyen megvetéssel sújtotta ország-világ, amikor újra férjhez ment! Pedig nem a szíve fordult el a költő emlékétől. A szabadságharcot követő diktatúra zaklatta. Nem tudott egyedül megállni a lábán.

Vajon manapság könnyebb az özvegyeknek? Pusztán csak azért marad sok asszony egyedül, mert a férfiak előbb halnak, és több a magányos nő?

Összetett kérdés. Nagyanyáink világában egy különös szólás járta: „Minden jó asszony megérdemel hét év özvegységet.” Mert nem volt könnyű dolga a hajdani asszonyoknak. Munka volt látástól vakulásig, és „az asszonynak hallgass a neve” – így a másik régi szólás. Kevés volt a választott házasság; suba a subához, guba a gubához járta.

Mégis a legtöbb asszony vállalta a sorsát. Illően elsiratta, meggyászolta a megboldogultat. Hiszen társat temetni veszteség, ha a nehéz évekre gondol az özvegy, akkor is.

Megbetegszik, aki nem tud gyászolni, sírni, lelkében is eltemetni a halottat. Boldog házasságok végét fenyegeti ez a veszély. Okos, művelt, szerető nagycsaládban élő özvegy mondta nekem egyszer: „Hogyan gondolnék új társra? Hiszen nekem van férjem!” Gondolatban gyakran beszélget vele... nehezen is gyógyul a sebe.

Jól dönt-e az, aki új házasságot köt? Attól függ, hogy miért, mit keres, mit akar megtalálni az új kapcsolatban. Rosszul jár – és rendszerint a haláleset után kapkodva, türelmetlenül keresők járnak így –, aki a régi házasság pótlását, folytatását keresi. Baj lesz, ha az új társ azt hallja, hogy „a megboldogult ezt nem így főzte”, vagy „az uram ezt mindig meg tudta javítani”.

Nem a saját szükségletét – magányát, belső bizonytalanságát, anyagi szempontjait – tartja szem előtt elsőként az okosan új társat választó. A gyász múltával megnyugodott lélekkel a másik ember milyenségére figyel: jellemére, érzelmeire és múltjára. Mert érett korban a múlt nélkülözhetetlen „káderlap”.

Sokan csak élettársi viszonyba kezdenek. Meg akarják őrizni özvegyi nyugdíjukat, vagyoni függetlenségüket. Itt is fontos a biztosíték: feltétlenül tanácsolom, hogy az élettársi kapcsolatot teremtők kössenek vagyonjogi szerződést, hitelesítsék közjegyzővel. Tisztességes szándékú élettárs ezt természetesnek fogja venni. Megadja, amit a párkapcsolatban mindenki keres: a biztonságot.