Mono-tó
- Kategória: Napi dolgok *
Annak idején Mark Twainnek nem volt túl jó véleménye a kaliforniai Mono-tóról. Élettelen, csupasz, fák nélküli, csúf sivatagban fekszik írta róla. Ez a komor, csendes, moccanatlan tenger a világ legmagányosabb pontjának magányos lakója kevés festőiséggel van megáldva. Richard Hoover, a NASA Hunteseville-i Nemzeti Űrkutatási és Technológiai Központjának (NSSTC) asztrobiológusa azonban homlokegyenest ellentétes véleményt vall: Ez a tó gyönyörű állítja.
Tény, hogy a Mono-tó leginkább egy hátborzongató idegen világhoz hasonlít. Vizéből göcsörtös lávakövek (tufák) emelkednek néhány méterrel a víz szintje fölé. (Bár a tufatornyok csak a víz felszíne alatt növekednek, ma a Mono-tóban mégis a felszín fölé emelkednek. Ennek azonban az az oka, hogy az utóbbi években víztározókba mesterségesen vizet vesznek ki belőle, s emiatt a tó vízszintje alacsonyabb lett.) Magában a tó vizében milliárdnyi lebegő élőlény, apró tengeri rák nyüzsög. A tó közepén egy kicsiny, vulkáni hamuval fedett és magasba szökő hévforrásokkal teli sziget.
A tó medre valójában egy 22 kilométer átmérőjű vulkáni medence, ahonnan a befolyó patakok vize más kiutat nem találva legfeljebb elpárologni tud: a tó vize ezért sóban és más ásványi anyagokban egyre csak dúsul, s kétszer olyan sós, mint a tengeré. A Mono-tóban nincsenek halak, se békák, se kígyók nincs benne élet írja Twain.
Spirochaeta americana baktériumok mikroszkópos képe. A vörös színűek már elhalt, a zöldek élő mikrobák.
Ezzel szemben valójában nagyon sok élőlény népesíti be mondja Hoover. A partja mentén fészkelő vízimadarak is időnként megmártóznak vizében, amelyben kovamoszatok, ciánbaktériumok és különféle algák tenyésznek. Ennyi élet egy ennyire idegenszerű világban különösen vonzó egy asztrobiológus számára. Ezért is célozta meg Hoover 2000 szeptemberében, hogy alaposabban megvizsgálja, milyen élőlények vannak még benne.
Különösen a mikroorganizmusok érdekelték, amelyek között sok olyan extremofil faj akad, amelyek rendkívül szélsőséges körülmények között is megélnek. Az ilyen fajok megismerése segíthet abban, hogy elképzeljük, milyen élet létezhet esetleg a Marson vagy más idegen világokban -- magyarázta Hoover.
A tóból kivett víz és iszapmintákat elemezve a kutató a mélyebbről vett iszapmintákban valóban új baktériumot fedezett fel: a Spirochaeta americanát, amely az erősen lúgos, magas sókoncentrációjú iszapban, oxigéntől szinte tökéletesen elzárva él.
A S. americana karcsú, kecses mozgású faj -- mondja Hoover munkatársa, Elena Pikuta mikrobiológus, aki a fajt a laboratóriumban elkülönítette és kitenyésztette. Sejtfala rendkívül sérülékeny, ezért meglehetősen nehéz hosszabb ideig életben tartani a laboratóriumban."
A Gusev-kráter és a Ma'adim Vallis a Mars Global Surveyor felvételén. A nyíl azt a helyet jelöli, ahol a kráterbe folyóvíz juthatott. A Spirochaeta nemben eddig 13 faj ismert, ám ezek nem mindegyike él a Mono-tó iszapjához hasonlóan extrém körülmények között, vannak amelyek a közönséges folyami iszapban találhatók. Többségük azonban inkább a szélsőséges körülményeket kedveli. Például a Spirochaeta thermophila, amely a mélytengeri hidrotermák körüli nagy nyomás alatti, forró iszaprétegekben él. Egy másik példa a Spirochaeta bajacaliforniensis, amely a Kaliforniai-öböl erősen kénes, iszapjában, szintén oxigéntől elzártan él. A magas szulfidkoncentrációt egyébként valamennyi Spirochaeta faj igen jól tűri.
Hoover szerint a Mono-tóban fölfedezett S. Americana most azért érdemel különleges figyelmet, mert a Mono-tó és környezete sok szempontból nagyon hasonlít a Gusev-kráter vidékére, amely a NASA 2004-ben a Marsra érkező Spirit roverének kiszemelt leszállási helye.
Igaz, a Gusev-kráterben ma nincs víz, ám valaha lehetett, mondja Hoover. Magát a krátert egy 3,5 milliárd évvel ezelőtti meteoritbecsapódás hozta létre. Ha akkoriban folyt víz a Mars felszínén mint azt sok kutató hiszi, s talán még több vitatja akkor az Ma'adim Vallis nevű hatalmas kanyonban folyhatott be a kráterbe. S mivel a kráternek más kivezető nyílása nincsen, a víz ugyanúgy csak párolgással juthatott ki onnan, mint a Mono-tó esetében.
Az ugyan teljesen valószínűtlen, hogy a Gusev-kráterben ma bármiféle baktérium élne, a maradványaik azonban ha valaha is léteztek ott lehetnek a kráter ásványi üledékrétegeiben vagy tufatornyaiban, amennyiben vannak ilyenek.
A Mono-tó tufáiban nagy mennyiségű mikrofosszília található. Ezek olyankor képződhettek, amikor a tó bikarbonátokban gazdag vízébe kalciumban gazdag forrásvíz került be: a kettő reakciójában keletkező mészkőbe egyúttal rengeteg mikrobát is magába zárt. Ha a Gusev-kráterben hasonló tufatornyokra lelnének, az Hoover szerint annak beszédes jeleként fogható fel, hogy ott is valami hasonló történhetett, s ez esetben azokban szintén érdemes mikrobák nyomait kutatni.