Tudatos egészség

Az egészség nem a betegség hiányát jelzi, hanem a fizikai, szellemi és társadalmi jóllétet jelenti. Ennek kevesen vannak tudatában, holott az egészségért tenni kell, egyénileg és társadalmilag egyaránt. Enélkül ugyanis nem érhető el, hogy a test, a tudat és a lélek dinamikus egyensúlyban legyen. Mit értünk egészségtudaton, s mit tehetünk egészségünk megőrzése végett?

A fenti definíciót figyelembe véve vannak egészséges emberek a világon?

Szerintem vannak. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a különböző kultúrákban mit tartanak egészségnek, merthogy az Egészségügyi Világszervezet meghatározásán kívül egyéb definíciók is vannak rá. Tudomásul kell vennünk, hogy Földünk hat és fél milliárd lakosának kétharmada embertelen körülmények között él — megélhetési gondokkal küszködik, éhezik, nem jut hozzá egészséges ivóvízhez —, s ilyen viszonyok között nem lehet mit kezdeni az Egészségügyi Világszervezetnek a civilizált, jóléti világra vonatkozó egészségmeghatározásával.

Természetesen a civilizált országok lakosságának sem egyforma az egészsége. Például a mi hazánk polgárainak sokkal rosszabb az egészségi állapota, mint amit a gazdasági fejlettség indokolttá tenne. A baj már azzal kezdődik, hogy a mi egészségügyünk valójában betegségügy, ugyanis csak akkor kezdünk el foglalkozni az emberekkel, amikor már betegek. Holott ahhoz, hogy a szinte kezelhetetlen betegszámot csökkentsük, az egészséges emberekre, különösen az egészséges fiatalokra a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítanunk. Olyan módon kellene alakítanunk az egészségtudatukat és életmódjukat, hogy legfőbb értékük az egészségük legyen.

Ebben a felfogásban segíthet a magán egészségbiztosítás rendszere, amely most van kialakuló félben a hazánkban. Ide a biztosító társaságok egészséges embereket várnak, illetve azokat akik főképp a megelőzésre kívánják helyezni a hangsúlyt az évente igénybe vehető szűrővizsgálatok által, cserébe viszont ha megbetegszik az ügyfél, akkor egy magas színvonalú szolgáltatást nyújt az adott magán egészségbiztosító.

A felmérések szerint lakosságunk 13 százalékának az egészsége súlyosan veszélyeztetett, s közülük minden második gyermek.

Az utóbbi különösen aggasztó, mert az egészségügyileg veszélyeztetett gyermekekből nagy valószínűséggel beteg felnőttek lesznek. Ezen a téren csak társadalmi összefogással érhetnénk el javulást. Sajnos, az emberek java része nem veszi észre, hogy fokozottan veszélyes környezetben él. A legfőbb veszély az, hogy mérhetetlenül gyors lett a fejlődés, s ehhez a biológiailag (örökletesen) determinált szervezetünk nem képes megfelelően alkalmazkodni. Azzal, hogy az orvostudomány előrehaladása révén leküzdöttük vagy legalábbis visszaszorítottuk a fertőző betegségeket, csökkentettük a születés körüli halálozást, s meghosszabbítottuk a születéskor várható élettartamot, életünk nagyobb részét felnőttként vagy öregként éljük. De jobbára nem egészségesen, hanem egy vagy több betegség által szorongattatva.

Ebben mi is ludasak vagyunk.

Nagymértékben. Ha csupán azt említem, hogy hazánkban naponta körülbelül száz ember hal meg a dohányzás következtében, akkor nem lehet magánügy: ki dohányzik és ki nem. Ezenkívül egymillió alkoholistánk van, minden tizedik ember depressziós, s egyre növekszik a kábítószerezők száma. Ekképp nemcsak arról beszélhetünk manapság, hogy fogy a lakosság, hanem a munkaképes emberek teherbíró képessége is egyre csökken.

Ez nem kizárólag egészségügyi kérdés, hiszen az egészségügy csak annyit tud a betegek gyógyítására és a betegségek megelőzésére fordítani, amennyi a társadalom által megtermelt értékből erre jut.

Ha a társadalmi termelőerő és a javak megtermelésére fordítható energia csökken, akkor egy ördögi kör alakul ki. Ha ugyanis a gazdaságilag hasznosítható munkaerő minősége fokozatosan romlik, végül is az egészségügyre fordítható összeg is csökken. Ezért rendkívül fontos az egészségvédelem, a környezetvédelem, a környezeti ártalmak elleni küzdelem. Ezek nem választhatók szét, hiszen amikor például megkíséreljük a munka- és életkörülményeket javítani, egyúttal gazdasági erőt is termelünk. Az egészségvédelem tehát nem fölösleges ráfordítás, hanem a jövőt megalapozó fellendülés alapja.

stat