NET EVANGÉLIZÁCIÓ

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16)

 DR. LUTHER MÁRTON IGEHIRDETÉSE AZ ARANY-EVANGÉLIUMRÓL, A HÁZI KINCSTÁR CÍMŰ PRÉDIKÁCIÓS KÖTETÉBŐL

PÜNKÖSDHÉTFŐN

Evangyéliom: János 3. rész.

Mert úgy szereté Isten e világot, hogy az ő egyetlenegy Fiját adná, hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Mert nem azért bocsátá Isten az ő Fiját e világra, hogy kárhoztassa e világot, hanem hogy megtartassék e világ ő általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik, a ki pedig nem hiszen, immár elkárhoztatott: mert nem hitt az Isten egyetlenegy Fijának nevébe.   Ez pedig a kárhoztatás, hogy Világosság jött e világra; de az emberek inkább szerették a setétséget, hogy nem a Világosságot: mert az ő cselekedeteik gonoszok valának: Mert valaki gonoszúl cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megyen a világosságra, hogy az ő cselekedetei meg ne feddettessenek. A ki pedig igazán cselekszik, a világosságra megyen, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalók legyenek, hogy azok Isten szerint valók. Egyházi beszéd. Ez az evangyéliom egyike az új-szövetségben előforduló legmagasztosabb beszédeknek ’s ha lehetséges volna, méltán véshetnénk azt aranybetükkel szívünk táblájára. Legalább ezt a vigasztaló igét minden kereszténynek könyvnélkül tudnia kellene ’s szivében naponként elmimádkoznia, hogy e szavak vérébe menjenek át ’s azokat megtanulván vigasztalásra ’s a hitben való megerősödésére használhassa. Mert olyan szavak ezek, melyek a megszomorodott szivet megvidámitják ’s a holt embert is megeleveniteni képesek, ha hit által rendületlenül ragaszkodunk azokhoz. Mivel azonban e szavakat gyarló emberi nyelv egész mélységükben kifejezni és kimeriteni nem képes, buzgó imádságban kérjük az Istent, hogy Szentlelke által ezen igéket szivünkbe írja bele, hogy azoknak értelmét felfogván, bennünk vigaszt és örömet találjunk. Ámen. Eme magasztos, vigaszteljes és üdvös beszédnek eleje és veleje abban foglaltatik, hogy Isten a világot szerette, még pedig annyira szerette, hogy egyetlen egyszülött Fiát adta, hogy mi emberek az örök halál martalékai ne legyünk, hanem örökéletet vegyünk. Mintha azt mondaná a mi drága Krisztus Urunk: Halld ember, ime én egy kiválóan gyönyörű képet rajzolok eléd, nagy, megbecsülhetetlenül drága kincset tárok fel előtted, aminőt csak ember valaha kívánhatott és elnyerhet, mely örökre gazdaggá és boldoggá tesz tégedet, mert ezen ajándéknak gyümölcse és haszna oly nagy, hogy még gondolattal felérni is képtelen vagy, nem hogy szóval kifejezni tudnád. Ez az Isten pedig, ez a végtelen és kimondhatatlanul jóságos Isten, minden mértéket meghaladó módon nyújtja ajándékát. Mert amit ád, azt nem mint megérdemlett jutalmat, nem kötelességszerüleg adja, hanem – miként az ige szól: Szeretetből. Olyan ajándékozó ő tehát, a ki szivéből, mélységes, isteni szeretetből ad, miként mondja: Isten szerette e világot. Így – mondja Krisztus – ad nekünk az Úristen, nem türelmessége folytán csupán, nem jog és érdem szerint, hanem a legnagyobb erény, a szeretet ösztönzéséből. Avagy ne dobogna-e szivünk hevesebben ’s ne enyésznék-e el minden szomorúságunk, midőn Isten atyai szivének eme végtelen szeretetét vizsgáljuk ’s tántorithatatlanúl hisszük, hogy Istennek, a legnagyobb és legdicsőbb adományozónak ezen ajándéka a legmagasztosabb erényből fakad?! Itt magával Isten Fiával kinálnak meg bennünket, ’s Isten maga mondja, hogy fogadjuk el az ő ajándékát s tartsuk meg azt tulajdonunkúl. Ám akiknek ez nem kell ’s akik Istennek hátat fordítanak, azok mi magunk vagyunk. Itéljétek meg tehát, mily nagy, borzasztó bűn a hitetlenség. Mert az embernek megáll az esze, hogy valaki ilyen ajándéktól húzódozhassék ’s azt megvethesse. Kitünik ebből tehát, mily őrült és ostoba az egész világ, midőn ilyen ajándéknak nem örvend ’s még azt sem akarja megtenni, hogy hozzányulna ’s elvenné, amivel megkinálják. Ha egy forint, vagy egy új öltöny volna az, akkor két kézzel nyulnának utána ’s örömmel fogadnák azt, de mivel maga Istenfia az, kiki ajkát bigyeszti, mintha szüksége sem volna rá. Avagy ezt a kegyelmes Istent nem kellene-e szívből viszontszeretnünk ’s tőle minden jót várnunk, azt az Istent, aki a bűnöket megbocsátja ’s a gonosz és hálátlan világnak megszámlálhatatlan rút bűneit meg nem torolja? Ahol ugyanis Isten szerelme van, ott van a bűnbocsánat is. Nyissuk meg tehát szivünket ’s gondolkodjunk tovább e szeretetről; ha Isten e világnak, az ő született ellenségének, annyit adhat, önmagát adja, akkor bizonnyára mást nem várhatunk, nem remélhetünk tőle, mint csupa kegyelmet és nyájasságot ’s bárminő legyen is sorsunk e földi életben, jó vagy rossz, ragaszkodjunk e szeretethez, tudván, hogy Istentől a Krisztusért minden jót várhatunk. Ha valaki szivéből fellélekzeni szeretne, itt elég oka van reá, mert itt magának az Úr Krisztusnak szájából halljuk,hogy ő nekünk azért adatott ajándékul, hogy a pokol kapui bezáruljanak ’s mi félénk, csüggedező szivünk helyett bátor, örvendező szivet nyerjünk; sőt mi több, hogy mienk legyen és maradjon az örök élet, a halál eltünjék ’s helyét csupa öröm foglalja el, ama boldogitó bizodalom folytán, hogy kegyelmes Atyánk van az égben, aki minket szeret ’s csupa szeretetből Fiát adja nekünk, hogy el ne vesszünk, hanem örökéletet vegyünk. Oly szavak ezek,melyeket ez életben tökéletesen felfogni képesek nem vagyunk. Imádkozzunk tehát naponként, hogy Isten Szentlelke által ezen igéket szivünkbe vésse ’s ott lángra gyújtsa, hogy Krisztust igazán hirdessük, minden más tudományt megitélhessünk ’s mindazon viszontagságot, melyet Isten reánk mér, e hitért elviselhessük. Mert ime Krisztustól magától hallod: Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy minden, valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. Tehát: valaki őbenne hiszen, nem pedig: aki ezt vagy azt cselekszi, hogy magát Istennel kiengesztelje. A hitnek, egyedül csak annak kell e kincset megragadnia. Ám kiabáljanak e tudomány ellen a mi ellenfeleink még oly hangosan, ezt az igazságot meg nem dönthetik: Valaki őbenne hiszen, az nem veszik el, hanem örökéletet vesz. A hitetlenséget pedig csupán az evangyéliom által lehet kiűzni. Ezt pedig maga az Úr Jézus hirdeti nekünk, hogy Isten igéjében kételkedni semmi okunk se legyen. Az ő mennyei Atyja – úgymond – az örök, igazságos Isten, úgy szerette e világot, hogy az ő egyetlen egyszülött Fiát adta. Ha tehát én ezt az igét elfogadni nem akarnám, azt hivén, hogy benne semmi részem sincs, ebből az következnék, hogy Krisztus nem mond igazat, midőn arról szól, hogy ő e világnak adatott. Értsd meg tehát e szavakból, hogy ezen ajándék a tied is és ne kételkedj afelett, hogy Krisztus a te üdvödre is megjelent, épúgy mint szt. Péterére vagy szt. Páléra, mert te is épúgy ember vagy és része e világnak, miként ő. Aki azonban önkényt zárja ki magát, vessen magára. Én, úgymond az Úr, nem kárhoztatom el őt, amennyiben ezen ajándék az egész világnak igértetett és adatott, ő pedig Isten igéjével szemben tanúsitott hitetlensége folytán maga nem akarta azt elfogadni. Hisz ha jól meggondoljuk, a keresztséget, valamint a Jézus Krisztus testének és vérének szentségét is csak avégre szerezte az Úr, hogy e kincset kiki külön-külön elsajátithassa, magáénak tarthassa és használhassa. Ebben áll röviden és egyszerű szavakkal kifejezve e magasztos alapigének tartalma, melyet eléggé kimeriteni és szivünkbe zárni képesek nem vagyunk. Mert ez foglalja magában azt a főhittételt, melyre boldog kimulásunkat és üdvösségünket alapitjuk, mely Krisztust a legvilágosabban ’s legmegragadóbb alakban rajzolja elénk, mint a mi sajátunkat, kit az Atya csupa szeretetből adott nekünk, szeretetből, melylyel ő, a kegyelmes Isten e gonosz és hálátlan világ iránt viseltetik. Kiki megértheti ebből, minő kincscsel ’s vigasztalással dicsekedhetünk mi keresztények, mi a világ és mi az Isten ’s miként jutunk e kegyelem birtokába egyedűl a hit által, miként Krisztus mondja: Hogy minden, valaki őbenne hiszen, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Azért mi is egyedül Isten irgalmassága folytán üdvözülünk ’s e kegyelmet csupán a hit által tehetjük magunkévá, minden mi hozzájárulásunk és érdemünk nélkül, hogy mindazt, ami az örökéletre és bűnök bocsánatára nézve szükséges, Istennek a Krisztus által való szeretete és irgalmassága foglalja magában. Erre segéljen minket a mi Istenünk és szerető Atyánk, az ő Fia, a mi üdvözitő Úr Jézus Krisztusunk által. Ámen

Forrás: http://web.t-online.hu/garainyh/cimlap/arany_ev.html