Egyiptom

Egyiptom Észak-Afrikában, illetve részben Délnyugat-Ázsiában (Sínai-félsziget) fekszik. Nyugaton Líbiával, délen Szudánnal, északkeleten pedig Izraellel határos. Északon a Földközi-, keleten a Vörös-tenger övezi.

Az ókori Egyiptom a világ egyik legjelentősebb nagyhatalma volt, bár az akkori és mai ország közt inkább csak a közös terület alkot kapcsot, mert a lakosság, az államszervezet és más jellemzők alapján igazából nem mondhatjuk a mai Egyiptomot az ókori birodalom örökösének (örökösöknek leginkább a koptok tarthatóak).

Legértékesebb része a Nílus-völgy 10-15 km széles termékeny folyami oázisa és 200 km széles deltavidéke, amely a Líbiai-sivatag oázisokkal, homokbuckákkal, mélyföldekkel (Kattara-mélyföld -133 m) tarkított mészkőtábla-vidéke és a Vörös-tenger árkára 2000 m magasból leszakadó Arab-sivatag mészkőből és homokból álló sivatagra és hegyvidékre osztja az országot. A már Ázsia területéhez tartozó Sínai-félsziget kopár hegyvidékét a Szuezi-csatorna választja el az ország többi részétől. Legmagasabb pontja: Jabal Kătrîna 2637 m. Legjelentősebb folyók: Nílus. Legnagyobb tó: Nasszer-tó (amely egyben víztároló is).

Egyiptom hivatalos, arab neve (Miszr) sémi eredetű szó, jelentése eredetileg "nagyváros". Az európai nyelvekben elterjedt alak, melynek magyar változata Egyiptom, a latin Aegyptus szóból származik, amely viszont az ógörög "aigüptosz" átvétele. Az ógörög szó Ptah isten memphisi templomának nevére vezethető vissza ("Hut ka Ptah").

Az ország ókori neve kemet ("fekete ország"), amely nevet a Nílus által lerakott termékeny fekete föld után kapta, eltérően a sivatag Ávörös földjétől" (deshret). A későbbi kopt időkben a név "keme"-vé rövidült.