Bevezető
Ponyvaregény (Pulpfiction)
Egyik kedvenc filmem, íme néhény érdekesség róla:
A Ponyvaregény forgatókönyvét Roger Avary írta, Quentin Tarantino megvette a történet jogát majd alaposan átírta.
Az 1994-ben bemutatott film több, egymáshoz ezer szállal kötődő, de nem lineáris történetet mesél el Los Angeles alvilágának bugyrairól. Tarantino virtuóz módon játszik az idő- és esemény síkokkal. A kitűnő szerkesztés eredményeként újszerű és izgalmas, hogy a történet közepéről indulunk, a végén ide is térünk vissza. Magával a a sztori elejével a film közepén ismerkedünk meg.
Tarantino egyik jellegzetes stíluseszköze a a más filmekből kölcsönvett jelenetek, párbeszédek, karakterek használata, egyfajta állandó kikacsintás.
A karakterek igen változatosak: adott két idősödő, jószövegű, talpraesett gengszter, Vincent (John Travolta) és Jules (Samuel L. Jackson), akik igyekeznek főnöküknek visszaszerezni egy aktatáskát. Jules a rá célzott golyókat csodával határos módon elkerüli, s ezt jelnek tekintvén úgy dönt, felhagy eddigi életével. Vincentnek viszont el kell vinnie szórakozni a gengszterfőnök feleségét...
A boxoló, Butch (Bruce Willis), a hírhedt marffiafőnök, Marselleus Wallace (Ving Rhames) átverését tervezi. A történet odáig fajul, hogy végül már inkább a megmentésére készül, mint a lelövésére...
Van egy piti bűnöző párosunk is (Tim Roth és Amanda Plummer), akik éppen egy étterem kirablására készülnek, miközben ott reggelizik Vincent és Jules...
Tarantino filmje felkavarta a filmes világot, ironikus erőszakábrázolása, parodisztikus krimije műfajt teremtett, stílusirányt alapított.
Az 1994-es Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon elhozta az Arany Pálmát, majd az amerikai premiert követően minden várakozást felülmúlva több mint 100 millió amerikai dollár bevételt hozott a Miramax és a Disney konyhájára. A film a BAFTÁ-n, az Arany Glóbuszon, illetve az Oscaron is megkapta a legjobb forgatókönyvért járó díjakat.
