Ókori görög színház

Az ókori görög színház három részből áll: orkhésztra, theatron, szkéné. Ezek az elemek különböző korszakokban alakultak ki, így a színház végleges formáját csak a hellenisztikus korban nyerte el.

A klasszikus korban az orchésztrán léptek fel a színészek és a kar is a szkénothéké és a szkéné előtt . A hellenisztikus korban a színjátszás a proszkénion tetején történt, és az orchésztrán csak a lírai karok, szólisták szerepeltek.

Az orchésztra a görög archaikus korszakban alakult ki. Kezdetben kör alakú, letaposott talajú tánchelyként működött, amelyet rendszerint egy domb oldalánál, vagy lábánál alakítottak ki. Funkciója szerint Dionüszosz isten tiszteletére adtak elő táncokat, karénekeket. A nézők körülállták az orchésztrát és onnan figyelték az előadást.
Az orchésztrára vezető út neve paradosz volt. Az orchésztra déli részénél építették fel az úgynevezett szkénothékét fából, itt  tárolták a kellékeket  és egyben ez szolgálta az előadások hátteréül. Amikor a szkénothéké nem felelt már meg az előadások követelményeinek, akkor kialakult a szkéné.

A szkéné raktárépületként szolgált, amelyet a szkénothéké elé építettek. Az i.e. 5. századtól már kőből készül emeletes előrenyúló szárnyakkal rendelkezik, amelyeket paraszkénionoknak neveztek.

A hellenisztikus korban kialakult  földszintes oszlopos előépítmény az emeletes szkénothéké és a szkéné előtt állt. Ezen folyt a színjátszás a mögötte álló főépület homlokzatán levő nagy nyílások az úgynevezett thürómák segítségével.

A theatron nézőteret jelent. Eleinte fából ácsolták, később kőlapokkal borított, vagy sziklába vésett lépcsőzetes ülőhelyeket alakítottak ki. A theatron félkörnél nagyobb patkó alakban vannak kialakítva a orchésztra körül.